Féltékenység vagy féltés? Azt hiszem ez előbbit érzem, mikor arra gondolok, hogy az előző párom valaki mással van, pedig már több, mint két éve nem vagyunk együtt. Még mindig az enyémnek érzem, és valamiért még mindig nem engedtem el. Igazából ez az érzés összefügg egy másikkal. Amit magammal szemben érzek néha, mikor alkalmizok. Ez az érzés iszonyatos. Olyan lealázó, porban lévő érzés. Több hete nem volt alkalmi szexelésem, de tegnap előtt a strandon csak nem bírtam ki, és fölszedtem egy srácot és kivertük és leszoptuk egymást. Tudjátok mi volt a durva? Hogy gyönyörűen szimbolizálta, amit nem szeretnék és amit igen, ti. hogy egy ilyen alkalminál mennyire szarnak sincs nézve a lényeg, az ember, és csak a teste kell. A srác miután orálozott kicsit, kiköpte a nyálát és megmosta a száját. Persze ez a személytelenség fölizgatott egyrészről, más részről pedig undorkeltő volt... magam irányába. Mi a faszt keresek én egy ilyen helyzetben?! Mégis miért alázom meg magamat ennyire magam előtt. Külső szemlélőnek ezek a "hódítások" önbizalomnövelőként hathatnak, miközben igazából legtöbbször nem azok. Rongynak érzem magam ilyenkor miután elélveztem. Ez a srác is csak használt, és én is őt, és ez számomra valahol undorító.
Miért nem tudom megállni, hogy ne alkalmizzak? Dolgozok rajta keményen most, remélem sikerül. =(
Annyira vágyom egy olyan kapcsolatra, amiben a Másikkal egymást kívánjuk. Úgy igazából, mindenével együtt. Ha koszos, ha beteg, ha bármi. Mert Szerelmesek vagyunk a lényébe. És a test ilyenkor már csak egy segítője a másikkal való egybeolvadásnak. LEhet ez kicsit beteg, mert nem normális, hogy teljesen egybeolvadjon két ember. De nem is kell állandóan, csak az érzés, hogy tartozom valakihez... Annyira szeretném újra érezni.
Nem bírom megállni, hogy ne nézzek rá néha a volt páromra fészbukon - nem vagyunk ismerősök. Az ott látott félinfókból, meg amiket elmond, amikor néha beszélünk néha olyan rossz érzések jönnek elő bennem... Visszataszítónak és egyben kurva idegesítőnek és izgatónak tartom, mikor elképzelem, hogy másokkal alkalmizik, többesezik. Annyira fáj, hogy elmondani nem lehet. Úgy érzem, hogy ezzel lerongyítja magát, hogy nem érzi, milyen értékes... számomra. Ez - tudtán kívül - velem szemben megalázó - nyilván, mert még úgy érzem, hogy közünk van egymáshoz, amit kicsit táplál is -, mint mikor kapcsolatban voltunk, és kiderült, hogy másokkal ismerkedik neten, és elküldte a közösen készített képeinket. Iszonyat megalázó. Olyan, mintha elárulták volna az embert. És nem a szex miatt... hanem az árúként használt test miatt. Bárcsak lenne egy párja, akivel szeretik egymást, és akkor úgy érzem nem lenne bennem ilyen érzés, mert akkor lenne, aki vigyáz Rá, aki szereti, és megbecsülné magát.
De lehet, ez a fajta önbecsülés túl ósdi, lejárt felfogás... Ma már ki tartja értéknek, ha valaki önmegtartóztató? Kinevetik. Ki értékeli a tisztaságot, a lelki tisztaságot? Kiröhögik, hogy egy hibbant. Miért van bennem mégis az erre való vágy? Lehetek még ilyen tiszta? Azt hiszem talán... van rá esély.
Pár hete a Magnumban egy kolumbiai sráccal voltam. Tökéletes(!) külsője volt! Gyönyörű test, kisfiús arc, sűrű fekete haj, barna bőr... és még értelmesen el is tudtunk szex után beszélgetni, poénkodni. Olyan pasi volt, akinél jobbat nem találhat az ember... szexre. Így hát el is döntöttem akkor, hogy nem keresek szexre embereket, max ha spontánul alakul valami - végül is a strandon is ez volt, de attól még gáz... A kolumbiai után egy barátnőmhöz mentem, akivel azt beszéltük, mennyire hiányzik az odafigyelés, a törődés, hogy valakinek én tudjam kicsit a gondját viselni... hogy egy kedves esemes a Páromtól többet jelent, mint egy kiadós szex egy kolumbiai álomkülsejű pasival. A tudat, hogy valaki gondol rám, és a tény, hogy énvelem mindig ott lehet a Másik a gondolataimban... Hogy valaki úgy szeret, ahogy vagyok - és az nem az anyum =)) -, és hogy értékelve vagyok általa.
Nyilván azért kapaszkodok akaratlanul is a volt páromba, mert nála ezt éreztem... aztán mikor kiderült, hogy valami nem oké, iszonyat fájdalmat okozott, amit úgy látszik máig nem tudtam feldolgozni... mert elárult, úgy éreztem. Ma tudom, hogy nem ez történt, de mégis ezt érzem még mindig... Segítség! =(((
